Sajnos a középiskolai irodalom órákon tőlem kívül álló okok miatt (kocsmázás, billiárd, szieszta) nem mindig volt alkalmam részt venni, ezért is gondoltam arra, hogy szívesen elolvasnám/meghallgatnám a kedvenc verseiteket. Ha van olyan felvétel a Youtube-on, link, vagy más elérhetőség, ahonan be tudjátok linkelni, nagy örömmel fogadnám, ha küldenétek egy pár kedvencet a Facebook-oldalunkra.
Természetes besztofjaim nekem is vannak, és most egy olyan, szerintem még mindig nem eléggé ismert költő néhány versét szeretném bemutatni, aki nálam az első. Róla mi még sajnos nem tanultunk irodalom órán, de remélem azóta már változott a helyzet. Az ő versei általában azoknak is tetszenek, akik nem nagy költészetrajongók, mert nagyon egyszerűen, nem túlromantikusan, ám borzasztó találóan és hatásosan ír a legalapvetőbb életigazságokról, ahogy minden másról is. Versek mindenkinek!
KÖRÖZVÉNY
Ezerkilencszázhetvenkilenc
október tizenharmadikán
fölegyenesedett a kertben
és lopva szétnézett az apám.
Az ásót földbe ütve hagyta,
mintha csupán a boltba menne,
s mivel kezén is, homlokán is
zavarta őt a munka szennye:
megmosdózott a locsolónál
- nyitva maradt nyomán a vízcsap -
s úgy lopakodott ki a kertből,
mint aki percre távozik csak.
Aztán - mikor senki se látta -
egy alacsony felhőre lépett
és nekivágott kiskabátban
a magasságos őszi égnek,
amikor rájöttünk a cselre:
már nem tudtuk követni szemmel.
.
Fogják meg! Ott! A földi létből
kereket old egy öregember!
(1979)
-------------------------------------------------------------
PORVERS
Akit egyszer porig aláztak:
porig kell azért lehajolni,
a méltósága-vesztett sorshoz
méltóság-vesztve igazodni.
Előtted ember ráng a porban?
Megértem: belerúgni könnyebb.
Még emberibb átlépni rajta
könnyed sikkjével a közönynek.
Mentséged is van, ha lelked bátortalan feddése rád vall:
másokért őrzött tisztaságod nem szennyezheted más porával.
Ha lehajolsz, még orra bukhatsz, és hát derekad roppanó is,
ápolt tüdődet is belepné a talajmenti szilikózis,
hát nem hajolsz porig, ha porból akármi hív: kincs, ócska holmi ...
Pedig akit porig aláztak - porig kell azért lehajolni.
(1966)
-----------------------------------------------------------------------
Előled is hozzád
Szeretni foglak tegnapig.
Jövőd múltamba érkezik
s múltadból érkezik jövőm.
Csak tegnapig szeress, de hőn.
Mielőtt megismertelek,
már szakítottam rég veled,
nem is tudtad, hogy létezem,
és szakítottál rég velem,
elváltunk végleg, mielőtt
megjelentünk egymás előtt,
én jobbra el – te balra át.
s most jobb a ballal egybevág.
Kiadtad utamat s utad
kiadtam én is. Menj. Maradj.
Te érted ezt? A távozó
nem el, de feltűnik. Hahó,
hahó! Csak erre! Jöjj! Eredj!
Isten hozott! Isten veled!
Isten veled! Isten hozott!
Futok tőled s hozzád futok
s te tőlem énhozzám szaladsz,
előlem is hozzám szaladsz. –
Ki érti ezt? Ki érti azt?
Megfoghatatlan. Képtelen.
Szerelem ez? Alighanem.
-----------------------------------------------------------------------
EGYSZERŰ SZAVAK ANYÁMHOZ
Anyám mikor templomba hívsz vasárnap
s én nem megyek s arcodra csöpp ború száll:
csak annyit érts, hogy nem megyek veled - most.
S ne értsd meg azt, hogy nem megyek veled - már.
És ments magadban: "Fáradt tán szegényke.
Sokat lumpolt az éjjel. Fiatal.
Vagy sok a munka, tanulnia kell tán.
Hát maradjon, ha maradni akar."
Bizony, így lesz ez már minden vasárnap,
de mentegess csak, neked kell a mentség,
könnyebb a fiad korhelynek ítélni,
mint elismerni pogánynak a lelkét.
Tudom, te a templom tornyára nézel,
én feljebb látok, fel a Holdra, Marsra,
ez így törvény, de hogyha magyaráznám
nem értenéd, csak bánkódnál miatta.
Anyám, becsaplak rég a hallgatással,
hazug a szám, mert nincs egy szava, érve,
de vétkemért békéd a büntetésem.
S ha volna isten, megáldana érte.
(1959)
---------------------------------------------------------------
MEGBOCSÁTOM
Neked még azt is megbocsátom,
hogy nincs mit megbocsátanom,
kegyetlenül jó vagy te hozzám,
a jóságod már fájdalom,
neked még azt is megbocsátom,
hogy vak gyanusításaim miatt én bűnhődöm,
felőröl a magam-fabrikálta kín,
neked még azt is megbocsátom,
hogy szüntelen kedvembe jársz
s már nem tudom, mi ejt karomba:
odaadás, vagy megadás,
neked még azt is megbocsátom,
hogy már e csöpp kétség miatt
még selymes szóval
símogatni rendelt sorom is vádirat,
neked még azt is megbocsátom,
hogy tiszta vagy, mint... Nem tudom.
Csak azt tudom, hogy tisztaságod
csak úgy hiszem, ha piszkolom,
mert égi már e tisztaság,
hogy földibb legyen - szennyezni kell.
.
Neked még azt is megbocsátom,
hogy megcsallak valakivel.
---------------------------------------------------------------------
CSÖNDTELENÜL
A "törvénytelen" szeretők nem fordítják fény felé az arcuk,
mosolyuk is árnyákba rejtett s kétszer sötétebb a haragjuk.
Szeretni kölcsönágyra járnak diszkrét csörgésű kulcscsomóval
egymás mezítlen melegéhez szorongva érnek, mint a tolvaj.
Nem ismerik a gondtalan nász fegyelmezetlen őrülését,
neszekre függesztett figyelmük rándulni kész akár a vészfék.
Nem bújnak össze önfeledten, csak félve egymáshoz lapulnak,
ernyedten is olyan feszültek, mint puska ravaszán az ujjak.
Sivár magányuk sem magányos: presszókban ülnek félaléltan,
egymás mellett egymásra várnak, kettesben is emberkaréjban,
nem ismerik a délutáni szelíd szieszták tiszta csöndjét,
ezer felől figyelt magányuk sosem lesz páros egyedüllét,
sorsuk zsibongó hontalanság, akár utcára kivetetté.
A "törvénytelen" szeretőket a csönd hiánya űzi ketté.
(1966)
-------------------------------------------------------------------
ÁLDOTT LEGYEN
Áldott legyen az asszonyok között, ki asszonynév nélkül is bátran asszony.
Áldott legyen az asszonyok között, aki eloldja béklyód, hogy marasszon.
Áldott legyen az asszonyok között, kit otthonossá tett a hontalanság.
Áldott legyen az asszonyok között, kinek lefokozás emeli rangját.
Áldott legyen az asszonyok között, kit a "törvényes" asszonynép kiátkoz.
Áldott legyen az asszonyok között, aki csupán társaságban magányos.
Áldott legyen az asszonyok között, kit végigmér a szállodai portás.
Áldott legyen az asszonyok között, ki hol cseléd, hol istennő-hasonmás.
Áldott legyen az asszonyok között, ki asszonyok között félénk, esetlen -
áldott legyen az asszonyok között, áldott legyen, hogy áldássá lehessen.
(1970)
-------------------------------------------------------------
Egyszer majd minden összeköt
Ölelésünkben összeér:
talán a szív, talán a vér.
Az éjszakában összeköt:
talán a fény, talán a köd.
Mi hát – mi egybetart – lánc?
Talán szeretsz. Tán csak kivánsz.
Mindegy. Most hozzám tartozol.
S enyém leszel valamikor.
Egyszer majd minden összeköt:
a szív, a fény – a vér, a köd.
---------------------------------------------------------------
VALAMI MINDIG KÖZBEJÖN
Valami mindig közbejön: távolban tengő vén apádnak
sós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad,
futnál hozzája bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön,
futnál hozzája szüntelen, de valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: mosolyognál az elesettre
s nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve,
a csüggedőkre bíztatón, a lányokra ingerkedőn
mosolyognál szíved szerint, de valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: lehetne felbujtó az álom
s nem csillapító szunnyadás koncul kapott, kényelmes ágyon,
álmodhatnál egy igazit vetetlen, parttalan mezőn,
álmodhatnál, mert volna mit, de valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: forró igazra nyílna ajkad,
de mielőtt kimondanád, engedsz a langyos féligaznak,
hisz a gyereknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn,
lehetnél hős, nemcsak derék, de valami mindig közbejön.
Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségek
miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet,
pedig adódna még idő kifogni az adott időn,
igen, adódna még idő, de valami mindig közbejön.
(1972)
------------------------------------------------------
