Sokan mondják, hogy ők már biztosan alkoholisták, közben mégsem. Még többen állítják, hogy nekik aztán semmi bajuk, miközben mégis. Ezért tartottam fontosnak utánajárni annak, mikortól nevezhetjük alkoholizmusnak a rendszeres alkoholfogyasztást. Sokféleképpen definiálják, tesztelik és vélekednek róla, ezért -mivel dönteni nem akartam- jobbhíján az összes neten fellelhető, értelmes és hasznos választ összeszedtem a témában.

"Az orvosi definíciók az alkoholizmust olyan szenvedélybetegségként írják le, mely az alkohol kitartó fogyasztásával jár a negatív következmények dacára". -wikipedia

 

"Az alkoholfüggőség testi és lelki tünetekben jelentkezik. A testi függőséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása ugyanolyan hatás eléréséhez), és az alkohol hiányában vagy a szokottnál kevesebb mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jellemzik. A lelki tünetek között szerepel a kontrollvesztés, azaz az ivás a nyilvánvaló egészségkárosító hatása ellenére is folytatódik. Az alkoholizmus fogalmához még a szociális helyzet károsodása is társul, mely a függőségben lévők, ill. családjuk életében jelentkezik. Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minősül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak." -Házipatika.com

 

"..Amikor már az életébe annyira beletartozik a pia, hogy befolyásolja azt. Erről beszélhetünk már akkor is, ha valaki csak naponta két sört iszik meg.- mondja Zacher Gábor az Origo cikkében arra a kérdésre, mikortól tekinthető valaki alkoholistának.

Egész nap egy kortyot sem iszik, de tudja, hogy ha hazaér, már nem kell vezetnie, és ott van a söröcske, amit kiszisszenthet, aztán a másodikat is, utána már alhat. Nem veri meg az asszonyt, nem üvölt a gyerekkel, csak egyszerűen a részévé válik a napjainak az alkohol. A probléma ebben az, hogy az ember értékrend-változáson megy keresztül - a fontossági sorrendben előre kerül az alkohol -, de ő maga nem is érzi. Hiába mondja az asszony (vagy a férj, hiszen az alkoholisták 40 százaléka nő), hogy legalább ma ne igyál. A "mit szólsz te ebbe bele?", "ezt csak megengedhetem magamnak" és az "éppen te mondod?" mondatok klasszikusak egy alkoholista szájából.

"Alkoholizmuson a rendszeres (napi) és/vagy nagymennyiségben történő alkoholfogyasztást értjük. Eszerint két formája van. Az első a függőség, ami mindennapos, és egyre nagyobb mennyiségű alkoholizálást jelent, és jellemző a napközbeni ivászat is. Nem feltétlen jár részegséggel!

Ha kimarad egy nap, akkor megvonási tünetek lépnek fel (remegés, hányinger, izzadás, alvászavar, netán hallucinációk, epilepsziás roham) A második az abúzus: pl. hétvégente kontrollálatlan alkoholfogyasztás, részegségig. Mindkettő alapvetően meghatározza az életmódot!" (WEBBeteg - Dr Bakos Cinnia Dóra, pszichiáter)

A fentiek alapján tehát a helyzetünk akkor adhat okot aggodalomra, ha a család, és a szervezetünk már egyaránt ellenkezik, miközben mi még mindig nem tesszük le a poharat.  Mindegy, hogy azt gondoljuk, hisszük vagy mondjuk, hogy bármikor meg tudjuk állni, ha mégsem tesszük meg, baj van. Természetesen, nem kell egyidejűleg minden fent leírt feltételnek teljesülnie, elég ha az egyik van jelen markánsan az életünkben. Elég, ha a gyermekeiket stresszeli a dolog, vagy napi veszekedésekhez vezet, netán a munkánk nem megy száz százelékosan tőle, esetleg diagnosztizált betegségünk, vagy panaszaink vannak. Ezek mind problémák, ráadásul jó eséllyel egyik felsorolt kellemetlenség sem lesz kisebb ha folytatjuk ezt az életmódot, természetesen egyre csak növekszenek majd.

Fellélegezhetnek a rendszeres partiivók, még akkor is, ha akad az életükben egy-egy erős nyár, tele napi piálásokkal, -bár egészségesebb nem lesz tőle az ember - mégsem nevezhető alkoholistának akkor sem, ha egy hétig, netán egy hónapig egyfolytában nyomja. (Még nem, de azért jó úton vannak, ez is lássuk be.) A csak hétvégékre korlátozódó, könnyed társaság-ivás szintén nem nevezhető alkoholizmusnak.

Egy tudományos teszt is született a témában, aki akarja, itt megézheti, mit mondanának az állapotára a John Hopkins egyetem orvosai, itt kiderül, alkoholista-e, vagy sem.

A függőség gyógyítása kórházban, a legtöbbször bentlakásos formában történik, minél elszántabb és őszintébb önmagával a beteg, annál nagyobb sikerrel. A terápiának különböző szakaszai vannak, és az ember végül visszakerül a társadalomba, egészen új szokásokkal és egyre egészségesebb szervezettel. Nehéz, de végigjárható a folyamat, aminek a végén jó esély van a tünetmentességre.

----------------------------------

Ha szívesen látnád az életmódblog többi bejegyzését, irakozz fel a Facebook-on a legújabb frissítésekre!